Hauer Erik

"A takaros balfi házról az utcafrontról nézve senki nem gondolná, hogy egy aprócska borászatot rejt. Alighanem építői sem számoltak azzal egykoron, hogy szőlőprésnek meg hasonszőrű szerkezeteknek is helyt kell majd adnia udvarán. A Hauer család egyik fiúgyermeke, Erik azonban egyre mélyebbre szállt a szőlő szeretetében, így a ház mögött lassan egy borászat kezdett körvonalazódni. Az eredetileg lakatosszakmát tanult vincellér talán észre sem vette, amikor a háziborászok nemes lelkű kontártársadalmából az első bizonytalan lépéseket megtéve a céhmester borászurak világa felé fordult. De végül is az a lényeg, hogy megtette, és innen már nem volt visszaút. „Szeretem a földet.” Tisztán, egyszerűen hangzik Hauer Erik szájából a kijelentés, amely pontosan kijelöli birtokának genezisét. Nem jelmondat, nem szlogen vagy valamilyen marketingmegfontolásból hangoztatott érzés ez, hanem egy állapot, amelyben Erik minden bizonnyal élete végéig benne fog élni. A Hauer-birtok tehát nem kései alkotás, önmegvalósítás vagy megálmodott üzleti vállalkozás okán jött létre, hanem a lehető legtermészetesebben létező életformaként, amelyet lényegében megörökökölt gazdája. "  (Forrás:  Borbarát, IX. évfolyam 3. szám)